A szentté avatott pápa szülőföldjén 2014

Egy úttól az ember mindig sokat vár. Azt hiszem, én mindent megkaptam ll. János Pál pápa szentté avatása alkalmából indított zarándokúton. Még apró csodákat is, amit nem is reméltem.
Végig az úton, a városokban, falvakban minden a közelgő eseményről szólt. Kisebb nagyobb plakátokról, zászlókról, az autók szélvédőiről, kegytárgyakról a pápa mosolygott ránk. Olyan jó volt megtapasztalni, hogy a lengyelek így együtt tudnak örülni és milyen büszkék Karol Wojtylára, aki küzdelmes utat tett meg a Vatikánig.
Már az is egy csoda, hogy ott lehettem a boldoggá avatáson Rómában, 2011-ben. Aztán a múlt évben azzal a zarándokvonattal jöttünk haza, többen Budaörsről, amivel a Csíksomlyói Madonna másolata érkezett. Most Czestochowában láthattam újra a Fekete Madonna templomában Jasna Gorán, a Fényes Hegyen.
A Misszió Tours szervezésében most is remek utazáson vehetett részt csoportunk az öt nap alatt.
Az egymást követő programok közé szabadidőt is beiktatott vezetőnk, Budai László. Megcsodáltuk a méltán világhírű wieliczkai sóbányát, amit talán negyvenöt éve láttam először. Azóta jelentős változáson, fejlesztésen ment keresztül. Wadowicében, a pápa szülővárosában megható szentmisén imádkoztunk, ahol szinte az egész templomot gyermekek töltötték be, óvodástól ifjú korig.
A krakkói városnézés alatt megállapítottuk, hogy egy hét is kevés lenne ennek a csodálatos városnak – Lengyelország szívének a megismerésére. Aztán este koncertre érkeztünk az ugyancsak lenyűgözően impozáns Mária templomba. Milyen kicsi a világ! –mondhatnánk. Ugyanis a helyi énekkarral együtt a törökbálinti Cantabile kórus lépett fel, köztük néhány kedves ismerősömet láthattam. Szebbnél szebb kórusművekkel örvendeztették meg a nagyszámú hallgatóságot.
Vasárnap elérkeztünk jövetelünk céljához. ll. János Pál pápa általa alapított Isteni irgalmasság templomában követtük percről percre a kivetítőn a római Szent Péter tér eseményeit, szertartásait. Amikor kihirdették a szentté avatást, együtt örvendeztünk, könnyeztünk a lengyel barátainkkal.
Az út során számos alkalommal tapasztalhattuk, hogy az a legendás lengyel –magyar barátság milyen mélyen gyökerezik. A történelmi múlt, a közös nagyságok, szentek, – Szent Kinga, Hedvig, Báthory, Bem apó és még sorolhatnánk a kapcsolódási pontokat, ami a lengyelek számára talán még fontosabbak és ismertebbek, mint számunkra.
Köszönöm ezt az utat Szakács Katikának, akitől egy éve kaptam egy kis emlékképet a Fekete Madonnáról,- most is itt függ az íróasztalom fölött, – azzal a jókívánsággal, hogy egyszer jussak el Czestochowába. Mindkettőnk kívánsága teljesült.

S.K.