„(Jézus) bár Isten Fia volt, engedelmességet tanult abból, amit elszenvedett; és amikor eljutott a tökéletességhez, örök üdvösség szerzője lett mindazoknak, akik engedelmeskednek neki, mivel Isten főpapnak nevezte őt Melkizedek rendje szerint.” (Zsid 5,10) Az ünnep Krisztust, mint az új és örök szövetség közvetítőjét és megváltó áldozatát ünnepli. Jézus az Atya jobbján közvetítőként közbenjár értünk az Atyánál, és az örök szövetség jelét, a saját testét és vérét adja eledelül nékünk. A mai kor papjai és minden keresztény hívő számára példaként szolgál, hogy hivatásunkat alázattal és szolgálatkészséggel teljesítsük. Jézus nemcsak egy példa vagy minta, hanem az életünk. Jeso Eszter

Magyarországon régi szokás szerint július 2-án ünnepeljük Szűz Mária látogatását Erzsébetnél. Mivel ezekben a napokban kezdődnek az aratási munkák, és a katolikus magyarság minden munkáját a Szűzanya oltalma alatt végezte, ezért Sarlós Boldogasszonynak nevezték el az ünnepet. Mária Gábriel főangyaltól tudta meg, az angyali üdvözletkor, hogy idős rokona, Erzsébet áldott állapotban van. Azonnal útra kelt, hogy a nehéz napokban Erzsébet segítségére lehessen, aki Keresztelő Szent Jánost hordta a szíve alatt. E mai ünnep tartalma az a három hónap, amit Mária Erzsébet és Zakariás házában töltött, egészen Keresztelő Szent János születéséig. Szoros értelemben Mária és Erzsébet, illetve a két magzat, Jézus és Keresztelő János találkozását és János megszentelődését ünnepeljük. Mária és Erzsébet találkozásakor Erzsébet betelt Szentlélekkel, méhében megmozdult („repesett”) a magzat. Mária pedig elénekelte csodálatos hálaénekét, a Magnificatot. „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék, mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas, és Szent az ő Neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik. Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataikban kevélykedőket. Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt. Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat. Felkarolta szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról, amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre.” (Lk 1,46–55) Sarlós Boldogasszony aránylag kései Mária-ünnep. A ferencesek kezdték ünnepelni és terjeszteni a 13. század folyamán július 2-án, a Keresztelő Szent János születésének nyolcadát követő napon. Az egész Egyházra VI. Urbán pápa terjesztette ki, majd IX. Bonifác 1389-ben vigíliával és nyolcaddal egészítette ki. IX. Pius az ünnepet május 31-re helyezte, a világegyház ma is ezen a napon üli meg. Magyarországon a 15. századtól vált Sarlós Boldogasszony tiszteltté, majd a barokk időkben teljesedett ki. Sarlós Boldogasszony áldott állapotában a várandós édesanyák oltalma. Hazánk északi vidékein az ünnepen fölvirágoztak egy széket, és a ház elé állították, hogy ha arra járna a „nehézkes Mária”, legyen hol megpihennie. Az ünnep jellegzetes magyar neve – Sarlós Boldogasszony – nem függ össze az eredeti egyházi elnevezéssel – Szűz Mária látogatása Erzsébetnél – hanem az aratás kezdetére utal. Sarlós Boldogasszony napján az aratók misét hallgattak, mialatt szerszámaikat a templom falához támasztották. A pap megáldotta az aratókat és szerszámaikat. Ezután tiszta ünnepi ruhában vágtak a búzatáblában egy rendet, majd hazatértek ünnepelni, és másnap fogtak hozzá igazán a nagy munkához. Az aratás a parasztember életében és munkájában a legnagyobb események egyike volt, amelyre még a gépesített munkatechnika korszakában is bizonyos áhítattal és komolysággal készült. Az élet, vagyis a mindennapi kenyér Isten ajándéka. A Miatyánkban is ezért könyörögnek a hívek. Mindenható örök Isten, a te sugallatodra indult útnak a Boldogságos Szűz Mária, hogy szent Fiadat méhében hordozva Erzsébetet meglátogassa. Add, hogy a Szentlélek indításait hűségesen kövessük, és Máriával együtt mindig magasztaljunk téged. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen. Fotó: Domenico Ghirlandaio: Mária és Erzsébet találkozása (1486–90)

XIV. Leó pápa Szent Ferenc tranzitusának 800. évfordulója alkalmából rendkívüli jubileumi évet hirdetett meg, és az Apostoli Penitenciária rendelkezése nyomán teljes búcsú elnyerésére nyílik lehetőség a hívők számára. A Szentatya meghívása világos: Assisi szegénykéjének példáját követve váljunk a béke, az irgalom és az életszentség tanúivá a mai világban. Ebbe a kegyelmi időbe kapcsol be az „Olasz szentek nyomában” zarándoklat: Padova, Assisi, Cascia, Norcia, San Giovanni Rotondo, Monte Sant’Angelo, Bari és Loreto szent helyei nemcsak történelmi emlékek, hanem élő találkozási pontok Istennel. Ez az út több mint utazás: válasz a pápa hívására, lelki megújulás, közös imádság és zarándoklat Szent Ferenc évében – hogy a remény zarándokaiból valóban a béke emberei lehessünk.

Május 8. - egy éve, hogy XIV. Leó pápát megválasztották a konklávé bíborosai. 1 éve fehér füst szállt fel a Vatikánban, megválasztották az új pápát: XIV. Leó pápát, aki így a Katolikus Egyház 267. pápája lett. Imádkozzunk érte eme jeles napon is rendületlenül: "Tartsd meg Isten Szentatyánkat, Krisztusnak helytartóját." Jeso Eszter

Március 3-4 között tartotta tavaszi ülését a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Budapesten. A testület 2027-re meghirdette a Hivatás évét, amelynek felelőse Martos Levente Balázs, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke lesz. A MKPK célja, hogy a Hivatások évének meghirdetésével és megrendezésével felhívja a figyelmet a hivatások értékére és a keresztény élet odaadó jellegére. Isten ugyanis mindannyiunk számára hivatást ad: akár papi, akár szerzetesi, akár családos. A hivatás ugyanis egy hívás: Isten minden embert hív valamire, és ezzel küldetést is ad neki. Imádkozzunk tehát azért, hogy felismerjük azt a hivatást, amelyre az Úr hív minket, és megéljük az Ő tetszése szerint. Jeso Eszter