Canal du Midi 1996-ban lett UNESCO világörökségi helyszínné nyilvánítva köszönhetően a kiemelkedő mérnöki teljesítménynek és a történelmi jelentőségének. A csatornát 1667 és 1694 között építették annak céljából, hogy összekapcsolja a Mediterrán-tengert és az Atlanti-óceánt. A Canal du Midi forradalmasította a vízi közlekedést és vízi kereskedelmet, mivel különleges mérnöki megoldásokat alkalmazott, mint a zsilipelés és vízszabályozás. Így az építkezés során alkalmazott technikai vívmányok és a csatorna tájjal való harmóniája miatt vált világörökségi helyszínné.

Isztambul ma Törökország kulturális és gazdasági életének központja. A város őse i. e. 667-ben jött létre. A terület i. e. 64-ben római uralom alá került. A települést Nagy Konstantin császár hat évig tartó munkálatokkal átépítette, majd 330-ban az ország fővárosává tette. A birodalom 395-ös kettéválása után a Keletrómai Birodalom központja lett. A kereszténység elterjedésével patriarchátusi székhely, majd az 1054-es egyházszakadással az ortodox egyház központja volt, és az is maradt egészen 1453-ig. A különböző vallások, kultúrák, közösségek és építészeti alkotások jelenléte teszi a várost igazán különlegessé. A világörökség részét képező terület legfontosabb emlékei: Nagy Konstantin császár hippodromja, a Hagia Szophia, az Ahmed szultán-mecset (kék mecset), a Topkapı palota, a Szulejmán-mecset, a Hagia Irene templom, a Yerebatan Szeráj ciszternája, a Chora templom, a Valens-vízvezeték, a Pantokrator monostor és a városfalak. Az UNESCO Világörökségi listájára 1985 került.

A Szent Borbála templom, a késő gótika ékköve, Közép-Csehország négy katedrális jellegű épületének egyike, a Szűz Mária és Keresztelő Szent János-székesegyházzal és Kutná Hora történelmi központjával együtt szerepel az UNESCO világörökségi listáján. Az épület szépsége még mindig az ezüst Kutná Hora dicsőségéről és gazdagságáról, valamint alkotóinak mélységes jámborságáról tanúskodik. A templomot Szűz Barbarának, egy ókeresztény mártírnak szentelték, akit segítségre szorulva, a jó halálért közbenjáróként, valamint a veszélyes szakmák, különösen a bányászok védőszentjének hívnak. A középkori város felvirágoztatásáért és a védőszentjüknek szentelt székesegyház felépítéséért leginkább a bányászok voltak a felelősek.

Krakkó történelmi központját 1978-ban jegyezték fel az UNESCO világörökségi listájára, kiemelkedő építészeti, kulturális és történelmi értékei miatt. A város központja, amely a középkori város szerkezeti egységét őrzi, számos művészeti stílust ötvöz, a romántól kezdve a gótikuson át egészen a reneszánszig. Az épületek, templomok, terek és középületek szoros kapcsolatban állnak a lengyel történelemmel és vallással. Krakkó, ahol többek között a híres Waweli-kastély és a Szent Mária-templom található, 2000-ben elnyerte az Európa kulturális fővárosa címet.

A városra néző dombon elhelyezkedő Coimbra - Alta és Szófia Egyetem több, mint hét évszázada nőtt és fejlődött, hogy kialakítsa saját, jól körülhatárolható városi területét, amely két összetevőből áll Coimbra óvárosában. Kezdetben akadémiaként hozták létre a 13. század végén a város feletti dombon (Alta), majd az Alcáçova királyi palotában hozták létre 1537-ben, majd főiskolák sorozatává fejlődött. A Coimbra Egyetem kivételes példája az egyetemi városoknak, amely szemlélteti a város és az egyetem közötti kölcsönös függőséget, és amelyben a város építészeti nyelve tükrözi az egyetem intézményi funkcióit. A portugál igazgatás alatt álló összes terület elitképzésének központjaként az egyetem kulcsszerepet játszott a portugál gyarmatokon működő egyetemek intézményi és építészeti fejlesztésében. Az egyetem pedagógiai intézményeinek kulcselemei a 16. és 17. századi épületek, köztük az Alcáçova királyi palota, a Szent Mihály-kápolna, a Joanine-könyvtár, a Jézus Kollégiuma, a Szentháromság, a Szent Jeromos, a Szent Benedek, a Kőfejtő Szent Antal és a Szent Rita; a Sofia Street mentén található kollégiumok, köztük a Szent Mihály (Inkvizíció – régi Királyi Művészeti Főiskola), a Szentlélek, a Kármeli Szűzanya, a Kegyelmes Szűzanya, a Harmadik Rend Szent Péter, a Szent Tamás, az Új Szent Ágoston és a Szent Bonaventúra; A 18. századi létesítmények Alta környékén, beleértve a kémiai és más laboratóriumokat, a botanikus kertet és az egyetemi nyomdát, valamint az 1940-es években létrehozott nagy "egyetemi várost". Forrás: www.whc.unesco.org