Az 1807-ben Isztambulba letelepedett Ferences Konventuális Kistestvérek (ofmconv) 1815-ben fatemplomot építettek ezen a kis környéken. A ferences atyák 1865. június 25-én tették le a jelenlegi templom alapjait a templom helyén. Az alapítvány első kövét 1866. szeptember 8-án szentelték fel, és a templomot istentiszteletre nyitották meg. A templom építését a hívek nagylelkű támogatása tette lehetővé; A templom építését Giovanni Franconi atya irányította. Az első világháború idején a templomot muszlim gyerekek refektóriumává alakították át. Az egyhajós bazilika alakú templom a neoklasszicizmusra és a neoreneszánszra, sőt néhány barokk elemre is emlékeztet. A 31 méter hosszú, 11 méter széles és 15 méter magas templom kezdetben látható téglából épült, majd 1995-ben mészvédő réteget hordtak fel. Az egyszerű rózsaablak alatt, a dedikációs felirat alatt és a két neogótikus ablak között a vaskapukon két imádkozó vasangyal őrzi féltékenyen a templom bejáratát. Ezek az angyalok azonban gyengéden hívják az embereket, hogy lépjenek be a templomba és imádkozzanak. Az ajtók alatt nagy márványlap van; A templomba való belépéshez fel kell emelni a lábunkat. Mintha arra emlékeztetné a látogatót, hogy az imádkozáshoz az Úr felé kell járni. A két barokk ablakban van valami különleges. A 6+6 gyertya formájú vasrácsok Izrael tizenkét törzsére emlékeztetnek. Más szavakkal, az ember csak akkor válik „Isten népévé”, ha imádkozik és imádja a Magasságos Istent. Tehát ez a 12 gyertyából álló rács a zsidókra és a keresztényekre emlékezteti a járókelőket.

Olaszország egyik leghíresebb és leglátogatottabb szentélye, évente 6,5 millió zarándokával világ nyolc leglátogatottabb templomának egyike. Pápai bazilika és kisebb bazilika rangban van. Ez az első nagy, boltíves templomépület a kontinensen, amely 1232 és 1310 körül épült román és gótikus stíluselemekkel Páduai Szent Antal sírjának és ereklyéinek ad otthont. A bazilika bejárata előtt áll Gattamelata lovas szobra, mely Donatello világhírű alkotása.

Róma egyik legnagyobb őskeresztény bazilikája. A hagyomány szerint Liberio pápa építtette azon a helyen, ahol megjelent a Madonna, és utána hó esett a nyár derekán. Minden évben augusztus 5-én hófehér virágszirmokkal hintik be az oltárt, ennek emlékére. A Szűz Mária tiszteletére emelt valamennyi római templom közül ez a legnagyobb és a legragyogóbb. A templomba belépve sok évszázad építési tevékenységének egymásra rétegződő folyamata tárul elénk, az impozáns teret azonban még most is az ókeresztény bazilikák légköre, hangulata telíti. A művészet tárháza ez a templom. Forrás: www.roma-szenvedely.eu A Santa Maria Maggiore-templomot a későbbi bővítések, változtatások után bazilika rangra emelték. Benne található a Nagy Szent Gergely pápa kora óta a római nép által tisztelt Salus Populi Romani (Róma népének üdvössége) elnevezésű kegykép, amelyhez Ferenc pápa megválasztása másnapján, 2013. március 14-én elzarándokolt. A Szentatya apostoli útjait szintén ez előtt a kegykép előtt ajánlja a Szűzanya oltalmába, és az utakról Rómába visszatérve itt ad hálát. Forrás: www.magyarkurir.hu

Ez a barlang az a hely, ahol Soubirous Bernadett látta a Szűz Máriát. Ma a barlangot körülvevő terület a zarándokok számára szent hely, itt imádkoznak, meditálnak. A barlang előtt található egy kis oltár, ahol szentmiséket tartanak. A barlang ismert arról is, hogy itt fakad az a gyógyító erejű forrás, melyhez több ezer gyógyulás köthető.

Emmerich Anna Katalin a látnok apáca – többek között – megálmodta, hogy Szűz Mária élete utolsó éveit „Efezustól három órányira” egy házban töltötte. Látomásában részletesen ír Szűz Mária halálának körülményeiről, hogyan tudták meg az apostolok Mária haldoklásának hírét, hogyan halt meg, temették el és támadt fel. A német apáca álmait, látomásait Clemens Brentano jegyezte le, és kiadásra került Szűz Mária élete címmel. A könyv hatására, 1881-ben egy francia pap Julien Gouyet abbé fedezett fel egy Égei-tenger felé néző kis ősi romos kőházat. Felfedezésének a helyi szerzetesek és az izmíri érsekség sem tulajdonított jelentőséget, hiszen a hagyomány szerint Mária Jeruzsálemben halt meg. 1891-ben egy francia kórházban, Izmírben, Maria de Mandat Grancey a Keresztény Szeretet Leányainak főnöknője is elolvasta a könyvet, és rábeszélt egy természettudóst a kutatásra. Henry Jung három társával és a könyvvel a kezében átkutatta a vidéket és egy forrás mellett megtalálták a romot 1891 július 29-én. Több irat említi azt, hogy Szűz Mária Efezusban járt. A legtekintélyesebb köztük az efezusi zsinat jegyzőkönyve. Csak jóval később a 9. században állította először riman-bavazigi püspöke, Mose bar Kipha, hogy Szűz Mária itt halt meg. Ugyanezt vallotta Dionüsziosz bar Szalibi antiochiai pátriárka és Nagy Mikhael.