A jellegzetes, háromtornyú templom, a város jelképe. A bazilika két legfontosabb kincse a Máriát és a kis Jézust ábrázoló kegyszobor és az I. Lajos által adományozott Szűz Mária-kép. A szobrot díszes ruhába öltöztetik az év három legfontosabb ünnepnapján: Nagypénteken, Mária születésének ünnepén és a város alapításának napján. Ezeket a drága anyagokból és csipkékből készült ruhákat nemes hölgyek készítették és adományozták, a ma látható darabok zömmel a XIX-XX. századból származnak. A Madonna és a kis Jézus koronái is adományok, általában a Rudnay Sándor hercegprímás által 1821-ben adományozott és X. Piusz pápa által 1908-ban megáldott koronapár látható a kegyszobron. A bazilikában páratlan egyházi gyűjtemény és múzeum található. A templomnak több magyar vonatkozása is van. Nagy Lajos építtette a gótikus templomot, illetve Mindszenty bíboros itt volt eltemetve, majd hamvait a rendszerváltás után Esztergomba vitték.

A Csíksomlyói Kegytemplom története egészen az 1400-as évekig nyúlik vissza: ebben az időszakban telepedtek le a ferences szerzetesek Csíksomlyón, és láttak hozzá az egykori gótikus templom megépítéséhez. Az építkezéshez Magyarország kormányzója, Hunyadi János is hozzájárult, közben IV. Jenő pápa körlevélben buzdította a híveket, hogy Sarlós Boldogasszony napján – a napon, amikor Szűz Mária látogatást tesz Erzsébetnél – keressék fel a templomot és adományaikkal segítsék annak épülését. A segítségért cserébe engedélyezte, hogy búcsút tartsanak, mert látta, hogy a székelység Szűzanya iránti tisztelete egészen sajátos. A „napba öltözött asszony” a kereszténység felvétele óta a székely nép fő pártfogója volt, azóta is imáik tárgyát képezi. Csíksomlyó azért is fontos állomás a keresztények életében, mert a búcsújárás feltételeit teljesítve teljes búcsút nyerhetnek. Ha a bűneiket megvalló és megbánó római katolikus keresztény hívők a gyónás szentségének kegyelmi állapotában szentmisén vesznek részt, szentáldozáshoz járulnak és hitvallást tesznek, elnyerik bűneik bocsánatát, a visszamaradt büntetések teljes elengedését. A teljes búcsú elnyerésének lépései kiegészülnek a nép által meghatározott és alkalmazott rituálékkal: a kegytemplom meglátogatása, a kegyszobor megérintése, a zarándokfüzetbe való beírás, a rózsafüzér imádkozása és a keresztúti ájtatosság elvégzése mind a zarándoklat, a lelki felszabadulás velejárója. Csíksomlyó igazi zarándokhellyé a trianoni béke után vált. Innentől kezdve nemcsak az Istenhitet és az ezért való kiállást jelképezte, hanem a magyarság megmaradását, összetartását a Kárpát-medencében. „Soha nem hagyták el a kegyhelyet az emberek, nem engedték, hogy a Csíksomlyó felé vezető utakat belepje a fű” – fogalmazta meg Urbán Erik atya, akinek meggyőződése, a zarándokok nem „megérkeznek, mert nem végállomás a hely. Forrás: www.maszol.ro

Emmerich Anna Katalin a látnok apáca – többek között – megálmodta, hogy Szűz Mária élete utolsó éveit „Efezustól három órányira” egy házban töltötte. Látomásában részletesen ír Szűz Mária halálának körülményeiről, hogyan tudták meg az apostolok Mária haldoklásának hírét, hogyan halt meg, temették el és támadt fel. A német apáca álmait, látomásait Clemens Brentano jegyezte le, és kiadásra került Szűz Mária élete címmel. A könyv hatására, 1881-ben egy francia pap Julien Gouyet abbé fedezett fel egy Égei-tenger felé néző kis ősi romos kőházat. Felfedezésének a helyi szerzetesek és az izmíri érsekség sem tulajdonított jelentőséget, hiszen a hagyomány szerint Mária Jeruzsálemben halt meg. 1891-ben egy francia kórházban, Izmírben, Maria de Mandat Grancey a Keresztény Szeretet Leányainak főnöknője is elolvasta a könyvet, és rábeszélt egy természettudóst a kutatásra. Henry Jung három társával és a könyvvel a kezében átkutatta a vidéket és egy forrás mellett megtalálták a romot 1891 július 29-én. Több irat említi azt, hogy Szűz Mária Efezusban járt. A legtekintélyesebb köztük az efezusi zsinat jegyzőkönyve. Csak jóval később a 9. században állította először riman-bavazigi püspöke, Mose bar Kipha, hogy Szűz Mária itt halt meg. Ugyanezt vallotta Dionüsziosz bar Szalibi antiochiai pátriárka és Nagy Mikhael.

A Szent Péter Bazilika monumentális építménye ma a világ második legnagyobb keresztény temploma. Története nagyon hosszú időre nyúlik vissza, a templomot kétszer építették fel. Ezen a helyen építtette fel Constantinus császár a régi Szent Péter Bazilikát. A templom 326-ban került felszentelésre Szilveszter pápa által. A XIV. században megpróbálták az omladozó épületet helyreállítani, de mindenképpen szükségessé vált az újjá építés. Végül 1626-ban, a régi Szent Péter Bazilika felszentelésének 1300. évfordulóján szentelte fel a templomot VIII. Urbán pápa. Az előcsarnokba öt kapun át vezet az út, melynek stukkó mennyezete van. Jobbra láthatjuk a Constantinus szobrot, bal oldalon Nagy Károly lovasszobrát. A jobb szélső portál a Szent Kapu, azt kizárólag a szent évben nyitják meg. A belső részbe érkezve az első, mely magára vonja a figyelmet, a főoltár, mely Szent Péter sírja felett áll. A baldachint négy darab, 29 méter magas csavart oszlop tartja. Felette helyezkedik el a világhírű kupola, mely mára az egész kereszténység jelképe. A kupolacsarnok négy tartó oszlopa 71 méter magas, ezekre fülkék és loggiák lettek építve. A kápolnákban vannak az ereklyék. Itt találhatjuk a kereszt egy darabját, Szent Veronika kendőjét, Szent Longinus lándzsáját és Szent András fejét. Az oltár előtt lehet bejutni az apostol sír helyére is, ahol VI. Pius pápa térdelő szobrát láthatjuk. A főhajó végén található Péter püspöki széke, melyet a négy atya tart. A tájképet Bernini készítette, két oldalán pedig két sírkő található, VIII. Orbán pápa és III. Pál pápa sírköve. VIII. Pius pápa sírkövét a bal oldali mellékhajóban találjuk, a sekrestye és a kincstár bejáratánál. Itt tekinthetjük meg azon pápák névsorát is, akiket a Szent Péter templomban helyeztek örök nyugalomra. A bazilikához igazítva kellett a Szent Péter teret megtervezni és megépíteni. A teret Bernini tervezte. A kialakítását úgy kellett megterveznie, hogy a pápa a tér összes pontjáról jól látható legyen. Forrás: www.romalatnivalok.hu

egy hatalmas tér, amely a Szent Péter Bazilika előtt található Vatikán városában. A tér közepén található egy 4 ezer éves egyiptomi obeliszk, melyet a jellegi helyére 1568-ban állították fel. Gian Lorenzo Bernini (VII. Sándor pápa korában) 100 évvel később álmodta meg magát a teret, beleértve a toszkán kolonádokat, 4 oszlop mélyen, mely az Anya szent egyház ölelését jelképezte.