Európa egyik legismertebb Szűz Mária ábrázolása, a lengyel katolicizmus és függetlenség szimbóluma. A Jasna Góra-i pálos kolostorban őrzik Lengyelországban, Częstochowában. A legenda szerint Szent Lukács evangélista festette egy cédrustáblára, amely a Szent Család otthonából származott. Az egyik legrégebbi Jasna Góra-i irat szerint a kép Jeruzsálemből Konstantinápolyon és Belzen keresztül került a kolostorba, 1382 augusztusában. Ugyanebben az évben kapták birtokul Jasna Górát (magyarul Fényes Hegy) a magyar pálosok.

A kápolna az egykori doberdói front mögött kialakított nagy katonai temetők mellett, a Doberdo del Lago községhez tartozó Visintini településen áll. Magyar katonák kezdték el építeni még a háború idején, a temetőben nyugvó bajtársaik emlékére. A kápolna helyét állítólag IV. Károly király jelölte ki egyik harctéri látogatása során. Felavatását 1918 őszére tervezték, de a háború akkorra véget ért, ezért már nem szentelték fel. Hosszú, kalandos története során az istállóként, raktárként is használt épületet magyar–olasz összefogással felújították és 2009. május 30-án, Sólyom László köztársasági elnök jelenlétében, ökumenikus szertartás keretében szentelték fel. Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök 2022. november 7-én felszentelte a kápolna új harangját a doberdói és isonzói hadszíntéren elesett magyar katonákra emlékezve.

A Szent Vitus-székesegyház (teljes neve: Szent Vitus, Vencel és Adalbert) Csehország legismertebb vallási építménye, a gótikus és neogót stílus egyik legcsodálatosabb példája. Több funkciót is betöltött, hiszen a prágai érsekség főtemploma, koronázó templom, családi kripta és zarándokhely volt egyszerre. A cseh főváros emblematikus, legjellegzetesebb és legmesszebbről látható épülete. Építése mintegy hat évszázadon keresztül tartott. 1344. november 21-én I. (Luxemburgi) János cseh király utasítására kezdte építeni Arrasi Mátyás (Matthieu d’Arras) francia építészmester hagyományos bazilikának, de 1352-ben bekövetkezett halála után a munkát a fiatal német építész Peter Parler kapta meg I. (Luxemburgi) Károlytól azzal a kikötéssel, hogy ne az eredeti terveket folytassa, hanem a narbonne-i, félkész Saint-Just-et-Saint Pasteur-székesegyházat tekintse irányadónak. Forrás: www.gyoriszalon.hu

Itália déli partján, Bari városában található a Szent Miklós Bazilika, ami nem csupán egy templom – ez egy kis csoda, mely szerte Európában és a keresztény világban mély vallási jelentőséggel bír. A bazilika az UNESCO Világörökségi javaslati listáján szerepel. 1087 és 1197 között épült, az Italo-normann uralom idején, és nemcsak a római katolikusok, de az ortodox keresztények számára is fontos zarándokhely a Szent Miklós templom Bariban. Szent Miklós ereklyéit eredetileg Myra városában, a mai Törökországban őriztek. Amikor Myra szaracénok kezére került, úgy gondolták, ideje biztonságosabb helyre vinni a szent maradványait. Állítólag maga a szent, amikor Rómába tartott, Barit választotta eltemetési helyként. Velence és Bari között hatalmas verseny zajlott az ereklyékért, de végül Bari nyert. Az ereklyéket a görög őrzők és muzulmán uraik orra elől ellopták, és végül 1087. május 9-én biztonságosan Bariba érkeztek.

1981. június 24-én 18 óra körül hat fiatal a medjugorjei plébániáról: Ivanka Ivanković, Mirjana Dragićević, Vicka Ivanković, Ivan Dragićević, Ivan Ivanković és Milka Pavlović, a Crnica hegyen, melyet Podbrdonak is hívnak fehér tüneményt láttak karjában a gyermekkel. Meglepődtek és megijedtek, ezért nem léptek közelebb hozzá. Másnap a napnak ugyanabban az órájában, 1981. június 25-én közülük négyen: Ivanka Ivanković, Mirjana Dragićević, Vicka Ivanković és Ivan Dragićević erős késztetést éreztek arra, hogy oda menjenek, ahol előző nap látták Azt, akit a Szűzanyaként ismertek fel. Csatlakozott még hozzájuk Marija Pavlović és Jakov Čolo. Így rajzolódott ki a medjugorjei látnokok csoportja. Együtt imádkoztak és beszélgettek a Szűzanyával. Attól a naptól kezdve minden nap megjelent nekik a Szűzanya, akár együtt voltak, akár nem. Milka Pavlović és Ivan Ivanković többé soha nem látták a Szűzanyát. Forrás: www.medjugorje.hr